A testem egy templom

Sziasztok!

 Most egy kis személyeset kaptok tőlem, figyelemfelkeltésképp. Én azt vettem észre a saját környezetemben, hogy a kortársaim egy része halhatatlannak hiszi magát és nem törődik kellőképpen magával. A mi környékünkön a tinik folyamatosan vedelnek, műkaján élnek és a drogokat is bátran próbálgatják. A kortársaim egy fokkal jobbak, de ők is lelkesen szürcsölnek, tiltott szerekből a még talán elfogadható marihuanát fogyasztják és valamennyivel jobban figyelnek az étkezésre és a sportra. De sajnos ez az odafigyelés nem az egészségnek, hanem a társadalomnak szól, félnek, hogy egyedül maradnak. Az egyetemi életmódról ne is beszéljünk, mert sokaknak ismert. Kevés alvás, nincs időbeosztás, étkezésre nem jut sok pénz, hétköznap is buli és ivászat. Talán én is ilyen életmódot folytatnék, ha nem jöttek volna közbe olyan dolgok, amik a helyes útra tereltek. Tinikoromban iszogattam, cigiztem, étkezésre sem fektettem nagy hangsúlyt (kivéve egy évet, amikor dietetikus írt nekem étrendet). Kb. 12 éves koromig versenyszerűen sportoltam, ám ennek fiatalon meglett a következménye: porckopás. Utána persze jött +10kg, aztán a már említett diéta. De komolyabban nem zavart semmi, mert én is azt hittem, mint minden ember, hogy miért történne velem bármi?



 Elrettentésként itt a kórtörténetem:

 18 koromban megtörtént, 2 hónap szenvedés után gyomortükrözésen kötöttem ki, ahol fény derült refluxomra és nyelőcső-fekélyemre. Természetesen egy kisebb összeomlás után jött a teljes életmódváltás. Fél év gyógyszeres kezelésen estem túl, azóta (lekopogom) odafigyeléssel szinte tünetmentes vagyok. A legnagyobb gondom az alkohol elhagyása volt, nehéz volt hozzászokni, hogy furcsán néznek rám és bulikat is szokni kellett józan szemmel. Ma már ez nem okoz gondot, sőt, kimondottan élvezem, hogy minden buliba kocsival mehetek. (Csak az hiányzik, hogy a vőlegényemmel koccintsak néha) Rá picit több, mint 2 évre észrevettem, hogy szép fokozatosan leépült a testem és az idegrendszerem (pánikbetegség alakult ki), sajnos későn derült ki a pajzsmirigy alulműködésem. A pajzsmirigy megbetegedései nagyon veszélyesek, egy átlagos vérvételen nem vizsgálják sajnos. Amint elkezdtem szedni a hormont, minden helyre jött, mellékhatását eddig még nem vettem észre szerencsére. Azóta még jobban odafigyelek az életmódomra, rendszeresen mozgok, sokat vagyok levegőn és kerülöm a káros élelmiszereket. A nyugalmat is nagyon fontosnak tartom, pilates és meditáció nálam nagyon bevált. Most pedig majdnem 3 hétig folyamatosan fájt a hasam, de két napja leálltam a lisztről és sokkal jobban vagyok. Ez van, lisztérzékenység simán belefér még az életembe:D Én nem bánom, hogy így történt, mert legalább 22 évesen gőzerővel törekszem az egészséges életmódra és erre nagyon büszke vagyok, nem nélkülözök, nincs betegségtudatom és bátran jelenthetem, hogy boldog vagyok. Egészségre való buzdításként íme a tegnapi bevásárlás eredménye(ésszerű keretek közé szorított):

Nem szeretném, hogy bárki genetikai hulladéknak vagy mártírnak gondoljon, remélem nem untattam senkit és sajnálatra sincs szükségem, csak fel szeretném hívni a figyelmet arra, milyen fontos figyelni a testünk jeleire, legalább évente nagy generált tartani, sőt még a fogorvost és nőgyógyászt sem szabad elkerülni. Sosem lehet tudni, mire hajlamos az ember és nagyon sok komolyabb betegségnek elég hosszú a lappangási ideje. Nem árt odafigyelni, mert mindenki halandó. Vigyázzatok magatokra szépségeim!!!! xoxo