Boldogságmorzsák

Lassan, de biztosan kezd helyrejönni a lelkibékém, tegnap grilleztünk a fiúkkal, ma a csodaszép időben epret szedtem, napoztam Szederbor olvasgatás közben, barátnőztem (a héten ez már a sokadik hálisten), Egyetlennel csavarogtunk és van egy csodaszép Halo3 Limited edition Xbox 360-unk. Már annyira hiányzott a konzol, botrányos :D Úgy döntöttem, mindennek a jó oldalát nézem, ezért kivettem a könyvtárból egy csomó csajos nyári regényt és nekik estem...annyira jól esnek. Közben kezd kialakulni a zöldség- és gyümölcsfüggőségem, tapsikoltam örömömben, amikor felfedeztem pár cseresznyét a fánkon. Most pár képecskét hoztam a boldogságom "személytelen" darabjairól, az első kettőhöz külön történetem van.

Nem csal a szemetek, ő egy mosómedve, Dió, akivel kutyasétáltatás közben találkoztunk Bonbonnal. Hámmal sétálgatott, tüneményes és nagyon barátkozós volt, amíg a gazdájával beszélgettem, közben hangyára vadászott. Állítólag bújósabb, mint egy kutya, amit alátámasztott, hogy gazdihoz felkéreckedett. Döbbenetes, arra, hogy legális-e otthon tartani, azóta se tudok semmi, de ha nem fotóztam volna le, én se hinném el:D

Kicsikacsával egy egérúton találkoztam Veszprémből hazafelé. Lelki trauma volt, mert szegénykémnek törött volt a szárnya, megpróbált eltotyogni az autóm elől, mert amikor megpróbált repülni, orra bukott. Virág, az állatbuzi persze megállította az autót, mert haza akarta vinni meggyógyítani, de elmenekült előlem és eltűnt az erdőben, pedig negyed órát kerestem. Apu persze azt mondta, hogy még jó, hogy nem találtam meg és vittem haza:(

Nem akarok dicsekedni, de göndör hajhoz hozzátenném, hogy hosszú idő munkája volt megtanulnom hajvasalóval..:D