Szeretnék megemlékezni egy remek emberről, szerető barátról és odaadó gyermekről.
Ő az, aki állandó mosollyal az arcán élt, aki imádta a természetet, gyakran túrázott, bicózott és horgászott.
Akinek mindig volt egy jó szava. Aki szerette az életet, bulizott, énekelt, táncolt, kiélvezett minden pillanatot és mindenben benne volt. Akit mindig szeretni fogunk és akinek hiányát semmi sem pótolhatja...
Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése