2012. március 1., csütörtök

A testem egy templom

Sziasztok!

 Most egy kis személyeset kaptok tőlem, figyelemfelkeltésképp. Én azt vettem észre a saját környezetemben, hogy a kortársaim egy része halhatatlannak hiszi magát és nem törődik kellőképpen magával. A mi környékünkön a tinik folyamatosan vedelnek, műkaján élnek és a drogokat is bátran próbálgatják. A kortársaim egy fokkal jobbak, de ők is lelkesen szürcsölnek, tiltott szerekből a még talán elfogadható marihuanát fogyasztják és valamennyivel jobban figyelnek az étkezésre és a sportra. De sajnos ez az odafigyelés nem az egészségnek, hanem a társadalomnak szól, félnek, hogy egyedül maradnak. Az egyetemi életmódról ne is beszéljünk, mert sokaknak ismert. Kevés alvás, nincs időbeosztás, étkezésre nem jut sok pénz, hétköznap is buli és ivászat. Talán én is ilyen életmódot folytatnék, ha nem jöttek volna közbe olyan dolgok, amik a helyes útra tereltek. Tinikoromban iszogattam, cigiztem, étkezésre sem fektettem nagy hangsúlyt (kivéve egy évet, amikor dietetikus írt nekem étrendet). Kb. 12 éves koromig versenyszerűen sportoltam, ám ennek fiatalon meglett a következménye: porckopás. Utána persze jött +10kg, aztán a már említett diéta. De komolyabban nem zavart semmi, mert én is azt hittem, mint minden ember, hogy miért történne velem bármi?



 Elrettentésként itt a kórtörténetem:

 18 koromban megtörtént, 2 hónap szenvedés után gyomortükrözésen kötöttem ki, ahol fény derült refluxomra és nyelőcső-fekélyemre. Természetesen egy kisebb összeomlás után jött a teljes életmódváltás. Fél év gyógyszeres kezelésen estem túl, azóta (lekopogom) odafigyeléssel szinte tünetmentes vagyok. A legnagyobb gondom az alkohol elhagyása volt, nehéz volt hozzászokni, hogy furcsán néznek rám és bulikat is szokni kellett józan szemmel. Ma már ez nem okoz gondot, sőt, kimondottan élvezem, hogy minden buliba kocsival mehetek. (Csak az hiányzik, hogy a vőlegényemmel koccintsak néha) Rá picit több, mint 2 évre észrevettem, hogy szép fokozatosan leépült a testem és az idegrendszerem (pánikbetegség alakult ki), sajnos későn derült ki a pajzsmirigy alulműködésem. A pajzsmirigy megbetegedései nagyon veszélyesek, egy átlagos vérvételen nem vizsgálják sajnos. Amint elkezdtem szedni a hormont, minden helyre jött, mellékhatását eddig még nem vettem észre szerencsére. Azóta még jobban odafigyelek az életmódomra, rendszeresen mozgok, sokat vagyok levegőn és kerülöm a káros élelmiszereket. A nyugalmat is nagyon fontosnak tartom, pilates és meditáció nálam nagyon bevált. Most pedig majdnem 3 hétig folyamatosan fájt a hasam, de két napja leálltam a lisztről és sokkal jobban vagyok. Ez van, lisztérzékenység simán belefér még az életembe:D Én nem bánom, hogy így történt, mert legalább 22 évesen gőzerővel törekszem az egészséges életmódra és erre nagyon büszke vagyok, nem nélkülözök, nincs betegségtudatom és bátran jelenthetem, hogy boldog vagyok. Egészségre való buzdításként íme a tegnapi bevásárlás eredménye(ésszerű keretek közé szorított):
Nem szeretném, hogy bárki genetikai hulladéknak vagy mártírnak gondoljon, remélem nem untattam senkit és sajnálatra sincs szükségem, csak fel szeretném hívni a figyelmet arra, milyen fontos figyelni a testünk jeleire, legalább évente nagy generált tartani, sőt még a fogorvost és nőgyógyászt sem szabad elkerülni. Sosem lehet tudni, mire hajlamos az ember és nagyon sok komolyabb betegségnek elég hosszú a lappangási ideje. Nem árt odafigyelni, mert mindenki halandó. Vigyázzatok magatokra szépségeim!!!! xoxo

15 megjegyzés:

  1. Jó bejegyzés volt, értékelendő az őszinteséged, a reflux az egy nagyon durva betegség, de jó a hozzáállásod, így tovább! :]

    VálaszTörlés
  2. jo kis bejegyzés volt:)

    én sajnos nem figyelek oda az étkezéseimre. legalábbis nem eléggé... eszem gyümölcsöt meg zöldséget de hát ez édeskevés:S

    VálaszTörlés
  3. Tök jó, hogy ezt megosztottad velünk :) én próbálok pár éve odafigyelni arra hogy mit eszek( sok gyümölcs, zöldség, tejtermék ) , meg pl. ha lehet akkor nem eszek cukrot, a teámba már évek óta nem rakok :D . Járok évente szűrésekre, jobb megelőzni a bajt! :)

    VálaszTörlés
  4. ösztönzőleg hatott rám ez a bejegyzés, köszi <3

    VálaszTörlés
  5. Én két hete eszem normálisan és igyekszem futni minden nap. Motivál, hogy egyre később fáradok el. Sajnálom, hogy fiatalon ilyen sok gonddal kellett szembesülnöd :(

    VálaszTörlés
  6. i'm seeing a lot of veggies and lean meats. you inspire me! :)

    xoxo
    jasmine

    VálaszTörlés
  7. Nagyon szépen köszönöm lányok,őszintén szólva rossz fogadtatásra számítottam :) büszke vagyok rátok, hogy nem mentek el az egészség mellett szó nélkül!

    Jasmine: Thank you sooo much:)

    VálaszTörlés
  8. Kedves bloggerina:)

    Nem bírtam ki hogy ne írjak neked:) 20 éves vagyok idén leszek 21 ,én rendellenességgel születtem azt nem részletezném..azóta kiderült hogy 2 méhem van ami azt mondták nem gáz csak picit jobban fáj a menses és ha picibabát akarok nem szülhetek természetes úton,ezt isteni áldásnak vettem.Pánikbeteg voltam több mint 1 évig és tudom hogy aki átélte az egy K**va erős ember nagyon nagy akaraterő kell hozzá..én a mai napig nem merem állítani hogy abból ki lehet gyógyulni teljesen.volt epekővem ,azt kivették az epémmel együtt.. azóta nagyon szarul vagyok bármilyen kajától...pedig próbálok normálisan enni , volt végbéltályogom ,ami borzasztó az miatt 2x műtöttek ,tudd hogy nem vagy egyedül! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Barbi!

      Nagyon köszönöm, hogy írtál! Remélem a rendellenességed nem nehezíti meg túlságosan az életedet. Le a kalappal előtted, ne feledd, következő körben majd több jut nekünk a jóságból:D:D:D Ha bármikor biztatásra van szükséged vagy egyszerűen csak lelkiismeret furdalás nélkül ki akarnád önteni a lelked, állok rendelkezésedre: gogosvirag@gmail.com
      Minden jót kívánok neked drágaság, egyszer minden jóra fordul <3

      Törlés
    2. de aranyos vagy ,köszönöm és kitartás neked is:)

      Törlés
  9. A "nagyon jó kis bejegyzés volt, köszi!" gondolat szerintem nem lenne kellően expresszív a véleményemhez, így monologizálok picit.

    Hát lányok, minden szart magunknak okozunk, azt kell, h mondjam. Persze van hatása a sok mesterséges adaléknak is, amit ilyen-olyan formában a szervezetünkbe juttatunk, de ha a lelkünk egyben lenne és a jó úton haladnánk, nem betegítene meg semmi.
    Sajnos nagy generálóművésznő vagyok betegségek terén, okoztam már magamnak extra magas pulzust (szívgyógyszert szedtem rá 4 évig, ma már ugyan nem, de amint icipici baj van, nyomban felszökik megint 130-ra, hiába próbálkozom lenyugodni), jó indulatú daganatot a bal mellembe és egy jó kis végbélsipolyt is, amit szeptemberben távolítottak el. Ezek csak a fő bajok és emellé számtalan kisebbet. Igazából már egy olyan bő 1 éve tisztába vagyok a betegségek miértjével (mármint, hogy maga a betegség az egy tünet, egy jel, ami figyelemfelhívó, h héééé, térj észhez, ezt így nagyon szarul csinálod), de nagyon nehéz változtatni és legyűrni a saját démonjaimat. Szerintem nagyon fontos, h az ember segítséget merjen kérni, ha nagyon a gödörben van, én sajnos bő 4 évig húztam a pszichológushoz fordulást, aztán anyukám váratlan halála miatt tavaly rájöttem, h kell, mert ez már sok nekem. És ma már bánom, h 4 éve meggyőztem magam, h a 3 évig tartó extra szövevényes kapcsolatomból egyedül akartam kimászni azzal az indokkal, h ugyan nagy nehezen, de a végső döntést én hoztam meg, én küldtem el. Hülyeség. Attól, h elnyomom magamban a fájdalmat, még bennem van. Ha a homokba dugjuk a fejünk és elzárkózunk minden felzaklató momentum elől, attól még nem oldódik meg.
    Utólag meg olyan egyszerű okosnak lenni meg belátni, hogy hol hibáztunk és szerintem baromi nehéz nem elkövetni egy hasonló tévedést... (legalábbis nekem sajnos az)
    És akármennyi idősek vagyunk szerintem nagyon fura rádöbbenni, szembesülni a saját gyengeségeinkkel, mert valami másnak magától értetődő, mi meg csak állunk és tapicskolunk a langyos pisiben. De a pszichológusom (aki egyébként egy arany ember szerintem, ha valaki pesti és szüksége van pszicho dokira, szívből ajánlom őt) mindig azzal nyugtat, hogy én meg annyi másban vagyok jó és más megy nekem. ÉS végül is jó, ha minél korábban előkerülnek ezek a dolgok, mert kiderülnek és tudunk fejlődni tovább, nem negyvenévesen dől össze a kártyavár! ;)
    Szóval ne őrizgessétek magatokban a problémát és felesleges feszkókat meg pláne ne gyártsatok (óóóó, de nagy bölcs vagyok szóban, alkalmazni miért nem tudom minden?!-persze költői kérdés volt, igyekszem), magatok ellen tesztek csak...
    (és persze az egészséges ételek-italok és a némi mozgás csak még kiegyensúlyozottabb lénnyé tesz)
    Köszönöm ezt az írást és köszönöm, h lehet őszintén beszélgetni egy "hétköznapinak tűnő bjuti blogon" is, mert sajnos szerintem többet kellene, de sajnos a környezetemben sem ezt tapasztalom, h nyíltan fel merjük nyomban vállalni a "gyengeségeinket".

    VálaszTörlés
  10. Nagyon jó, hogy ezt leírtad és micsoda véletlen, hogy pont most akadok bele ilyen témákba... Fél éve nehezen nyelek, sokszor félre is ment a falat, majdnem meg is fulladtam, aztán elmentem fül-orr-gégére, mert azt hittem, ott van valami baj. Nem volt semmi, akkor mondták, hogy ha továbbra is fennáll, akkor talán reflux. Utána jobban odafigyeltem, jobban megrágtam a kaját, de azóta is furcsa, hogy korábban normális falatokat le tudtam nyelni, most meg fél óráig rágódok egy falaton, nehogy megfulladjak. És sok a gyomorsavam, pedig ezzel sose volt gond. Kb. 3 hete nagyon ideges vagyok az új munkám miatt, most megint feltűnően sok a gyomorsavam, fáj a gyomrom is, alig tudok aludni, az elmúlt pár napban kifejezetten rosszul voltam. Utánanéztem a refluxnak, és a leírtak alapján elképzelhető, hogy nekem is az van, vagy valami hasonló. Télen sokkal több teát, mézet, kávét, néha csokit is ettem, pedig máskor nem szoktam és azt írták, ezek is gyomorsavat okoznak, talán túl sok volt a szervezetemnek, mert átlagban nem fogyasztok ilyesmiket, még teát is ritkán. Most el akarok menni orvoshoz, mert meg kell tudnom, mi az igazság. Azt mondta egy ismerősöm, nem gyomortükrözéssel kezdenek, hanem gyógyszereket írnak fel. Igaz ez? Nagyon félek a tükrözéstől és szeretném megúszni is, ha lehet. De gyógyszereket se akarok szedni, inkább természetes úton meggyógyulni, diétával, életmódváltással...
    Van valami tanácsod?

    VálaszTörlés
  11. Hááát Bogi, a mi környékünkön először tükrőznek, amit szerintem jól tesznek, mert felesleges gyógyszerektől megkímélnek, de altatásban is csinálják. Esetleg ha már nagyon nyom a sav, keress savlekötős vény nélküli gyógyszert, sok fajta van és elég meggyőző a hatásuk.

    De inkább megosztom veled a tapasztalataimat:D Az én gyomrom azt szereti, ha semmi zsíros, erősen fűszerezett, túl édes (én méztől rosszul vagyok sajnos), túl sok, túl meleg:D Zöldségek között vannak szörnyűek, amiket óvatosan kell enni, mert (nem akarok gusztustalan lenni) egész nap visszaböfögősek...kígyóubival és paprikával ezért óvatosan kell bánni, hagyma tragédia, paradicsomtól pedig sokkal jobban ég. Gyümölcsöknél citrusokat hanyagolni kell; italok közül semmi szénsavas, koffeines és gyümölcslevek is gyilkosak. Az a legjobb,ha mindig van nálad valami kis kekszecske vagy ilyesmi, hogy gyomrod mozgásban legyen és a savadat is leköti.
    Ezen kívül magasított párnakupaccal kéne aludni, mert éjszaka nem jön vissza és nem rekedsz be reggelre, sőt nem kezdesz gyomorégéssel. Evés után ne nagyon hajolgass, mert sajnos könnyen visszajön, intenzívebb tornával is óvatosan...
    Sajnos az alkohol is sztórnó, cigit csökkenteni kell. És legjobb, ha mindig kipihened magad.

    Nyugtatásnak azért elmondanám, hogy nekem: fél évig voltam gyógyszerrel kezelve, inkább a fekélyem, mint refluxom miatt. Ennek már 4 éve, azóta az életmódom miatt szinte semmi bajom (túl sok stressznél picit lerobbanok) és szénsavasat már gond nélkül iszok:D:D:D

    Őszintén remélem, hogy csak a stressz miatt vannak nálad a gondok!!!!

    VálaszTörlés
  12. Mióta írtam, azért kicsit jobban vagyok, mert a stressz nagy része megszűnt. Azért figyelem magam továbbra is és dokihoz mindenképp elmegyek. Megnyugtató, hogy altatással is csinálnak tükrözést, bár sehogy se hangzik jónak. Köszi, hogy leírtad a tapasztalataidat, ja, és szerencsére nem iszom alkoholt, se nem dohányzom, úgyhogy minden, ami ezen a kettőn kívül van, jöhet számításba. A lényeg, hogy a végére kell járnom :-)

    VálaszTörlés